KOPPÁNMONOSTOR TÖRTÉNETE

A mai Koppánmonostort és környékét a honfoglaló Árpád fejedelem Ketel vezérnek adta, az ő leszármazottjai a Koppan (egyes írásokban Katapán vagy Katpán) nemzetség, melynek tagjaiból neves egyházi és világi személyiségek kerültek ki a középkorban.
A Koppan nemzetség monostort alapított a Boldogságos Szűz tiszteletére a sziget alsó vége feletti magas parton 12. század elején, melyet 1222-ben Monostorium de Koppan néven említ egy oklevél. Az alapítók szép birtokkal látták el a Szent Benedek-rend apátságát: a körülötte lévő monostori, újszállási és herkályi területek képezte anyabirtokon kívül a hozzá tartozott az előtte folyó Duna felének halászati joga, és számos más birtoktest. A monostor bencés lakói a terület nagy részén szőlőműveléssel foglalkoztak. A klastrom – egy több mint 100 éves megfogalmazás szerint – a monostori szőlők közt a Dunára levezető „első itató út” közelében, az ún. Basahegyen feküdt. Az apátság körüli birtok népeit 1369-ben már villa Koppanként, vagyis faluként említik, mint a vármegyei közgyűlés helyszínét.
A monostort bencés lakói valószínűleg a török háború idején, a hatalmas szultáni sereg pusztítása elől menekülve hagyták el 1529-ben, amikor a vár helyőrségével együtt a Csallóköz mocsaraiban húzták meg magukat. A törökök a monostort és környékét feldúlták, így az elnéptelenedett, a forrásokban ettől kezdve Pusztamonostorként szerepel. Az épületegyüttes romjai 1757-ben még felismerhetők voltak, azóta már széthordták a maradványokat. Ma a komáromi vízmű szivattyútelepe található a helyén, Katapán monostorának emlékét a megyéspüspök által adományozott apáti cím, és a település neve őrzi, illetve egyetlen megmaradt tárgyi emlékként egy kőoroszlán, amely a komáromi Klapka György Múzeum gyűjteményében található.

A pannonhalmi főapátság minden tiltakozása ellenére a monostori terület a komáromi várbirtok részévé vált 1592-ben, melyet 1659-ben Zichy István gróf vásárolt meg a szintén a komáromi várbirtok tulajdonában lévő közeli szőnyi területekkel együtt. Az így kialakult birtokot 1892-től báró Solymosy László, majd annak halála után lánya, gróf Gyürky Viktorné birtokolta.
A Zichy-birtokon túl számos komáromi polgárnak volt itt kisebb-nagyobb birtoka az 1740-es évektől. Az észak-komáromi módosabb polgárok, szekeres gazdák, kereskedők, iparosok szőlőskertekkel és gyümölcsösökkel telepítették be Pusztamonostort, elsősorban a mai Koppány vezér úttól északra fekvő részen, egészen az ún. Szúnyogvárig. 1777-ben a település 450 katasztrális hold szőlőjével Ószőnyhöz tartozott. A fennmaradt adatok szerint 1841-ben már 209 szőlősgazdának volt földje Monostoron.
A Duna mellett fekvő, festői szépségű koppánmonostori dombokon a XVIII. század negyvenes éveiben telepített szőlők és gyümölcsösök közül néhányan idővel az irodalomtörténetbe is beírták nevüket. Az irodalom kiválóságai gyakran keresték fel a város irodalompártolóinak szép kertjeit. Az egyik ilyen udvar Beöthy Gáspár táblaíró tulajdona volt, aki magas műveltségű ember hírében állt. Két fia, Zsigmond és László is jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Szinnyei József könyvtáros, bibliográfustól tudjuk, Jókai mellett ő maga is gyakran megfordult itt. Szarka János táblaíró kertje látogatottságban ez is felülmúlta: falai között vendégeskedett Bajza József, Vörösmarty Mihály, Vas Gereben, a két Beöthy fivér és Jókai Mór.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt a pusztamonostori szőlősök teljesen elpusztultak, de amikor híre ment, hogy az állam Pusztamonostoron erődöt építtet, a Duna bal parti gazdag polgárok olcsón felvásárolták a telkeket. Az új tulajdonosok abban bíztak, hogy a kisajátításkor az állam magas árat fizet majd. Tervük azonban nem sikerült, kivéve egyetlen embert, a híres Jókai regény Aranyemberének mintájául szolgáló Domonkos Jánost.
A Monostori erőd felépítése (1850-1871) sem csökkentette az itteni telkek értékét, bár a hegyközségi iratok szerint gyakori volt a katonaság és a gazdák közötti ellentét. Mindezek annak ellenére történtek, hogy a város és a katonaság megegyezett, hogy a monostori szőlők alatt tervezett kocsiút megépüléséig a szőlőbirtokosok az összes közlekedési utat használhatják. Pesty Frigyes az 1864-es helynévgyűjtésekor „Monostor Puszta, Puszta Monostor” néven említi a települést.

A monostori szőlősgazdák, a szokásnak megfelelően hegyközséget alkottak. A hegyközségnek hegybírája és hegyjegyzője is volt. A hegyközségi iratokból az alábbi hegybírákat ismerjük: Kámán György (1780,1781, 1791, 1803, 1804), Víg János (1786, 1788), Paksi (?) János (1801), Szigeti József (1807), Szigeti Ignác (1810), Szénássy Ansrás (1817, 1820, 1825-1830), Fehér Ferenc (1841), Knand Péter (1842-1843), Zeichmeister János (1898-1911), Mihola János (1912-1920), végezetül az utolsó hegybíró Friedrich János városi számvevő lett, akit 1929. március 10-én választottak meg. A hegyközség 1929. december 31-i hatállyal oszlatta fel magát.

A reformkor irodalmi szőlőskertjeihez hasonló szerepet töltött be a századelőn Tuba Jánosnak (1855-1924) az 1900-as évek elején építetett villája és kertje. Tuba, Komárom főjegyzője, országgyűlési képviselője, a Komáromi Lapok alapítója, a közúti Erzsébet híd megépítésének kezdeményezője volt. A Hajóvontató part fölött emelkedő, festői szépségű ún. Tornyos-villát az államosítás után a győri püspökség megvásárolta római katolikus kápolna céljára, amely funkcióját a fatornyos, Szűz Mária tiszteletére 2005 Karácsonyán szentelt új templomig megtartott.

Pusztamonostor lakossága az 1800-as évek második felében 300-400 fő között mozgott. Amikor felmerült a helyi iskola építésének gondolata, Vásonkeöy Imre földbirtokos telket ajándékozott az iskola részére, melyen 1885-ben épült fel az iskola egy tanteremmel, és tanítói szobával. Az egyházi fenntartású iskola 1897-ben 75 tanulóval ment át városi kezelésbe és vált közigazgatásivá, Konkoly János után 1901-ben Hiszek Nándort nevezték ki tanítónak, aki 1936-ig tanította a gyerekeket és igazgatta az iskolát. Hiszek Nándor igazgató-tanítói hivatása mellett 1934-ben megalakította a Koppánmonostori Haladás Férfikar Egyesületet, majd egy évvel később a Polgári Lövészegyletet. Mintaméhészetének megtekintésére a Vármegyei Gazdasági Egyesület vándorgyűlést szervezett, amelyen 600 méhész részére tartott előadást. Hiszek nevéhez kötődik a hitelszövetkezet megalapítása is.
A 19-20. század fordulóján folytatódtak a jómódú komáromi, sőt fővárosi családok építkezései, s egyre többen lettek az állandó lakosok. A településnek, a statisztikai adatok szerint 1910-ben 506 lakosa volt, ebből 503 magyar és 3 tót nemzetiségű.
1905-ben elkészült a 2 tantermes, nevelői lakással ellátott új épület, és a régi iskolából hivatalsegédi lakás lett. Az iskola tanulói Újszálláspusztáról, Pusztamonostorról és a vasút menti őrházból kerültek ki. 1923-tól Tóth Kálmán lett a második tanító, majd az igazgató 1950-ig, aki színdarabokat tanított be, népművelési előadásokat tartott gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Az 1938-ban megjelent monográfia mintegy 40 házat és 1000 lelket említ, akiknek legnagyobb része föld- és szőlőmunkás volt. A tanulólétszám folyamatos emelkedése szükségessé tette az iskola 3 tantermesre bővítését, amit 1948-ban még egy tanteremmel egészítették ki. Az iskola 1953-ban vette fel Dózsa György nevét, melyet napjainkig visel.

A koppánmonostori területek Komáromhoz csatolása 1886. október 15-án kezdődött. Az ezen a napon kelt 195/4154. alispáni számú jegyzőkönyvi kivonat szerint „ UjSzőny község és Monostor adó tekintetében Ó-Szőnytől elválasztatik és Új-Szőny és Monostor egy adóközséggé alakíttatik. „Hogy ez az intézkedés pontosan hány embert érintett, nem tudjuk, csupán 1897-ből van adatunk arra, hogy 79 család élt a területén.
Az újabb lakott monostori területek átcsatolására 1932-ben került sor. Szőny község 1932. június 22-i képviselő-testületi ülésének jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy „Komárom szabad királyi megyei város 6047/1930. számú átiratát, melyben a város polgármestere a földbirtokreform – t.i. az 1920. évi XXXVI. törvénycikk – eljárás során a város határához tartozó Koppánmonostor-puszta közvetlen szomszédságában Szőny község határából, komáromi lakosok részére kiosztott s mintegy 73 kat. holdat kitevő földterületnek közigazgatási, rendőri, adózási, közegészségügyi, állategészségügyi és tűzrendészeti szempontból Komárom sz.kir. megyei város határához leendő átcsatolása tárgyában határozathozatalra kéri Szőny község képviselőtestületét.” Az átirat szerint az átcsatolandó területek 11 km-re fekszenek Szőny község határától és kizárólag koppánmonostor-pusztai, valamint komáromi lakosok tulajdonát képezik. „A nagy távolság következtében természetes, hogy az itt épült 38 lakóházban élő 159 főnyi lakosság közigazgatását Szőny község nem láthatja el olyan gyorsan és hatályosan, mint a közelfekvő és a puszta többi részének közigazgatását amúgy is ellátó Komárom sz.kir. megyei város”. A községi képviselő-testület az átcsatoláshoz egyhangúan hozzájárult.

Koppánmonostoron a második világháború után azonnal megalakult a termelőszövetkezet, tulajdonképpen az egykori Gyürky-birtok területén. Hozzá tartozott Nagyherkály, Újszálláspuszta és természetesen a monostori területek. 1950-ben alakult a Dózsa MGTSZ, amely a Solum Rt. részeként ma számos monostorinak biztosít munkát.
Az 1960-as években a város vezetősége a település legszebb területét, a „Fenyvest” kiparcelláztatta, út-, víz- és villanyhálózattal látta el, megteremtve ezzel egy szép, korszerű üdülőtelep alapjait. Sajnálatos módon a fenyőerdő egy része 1992-ben leégett, s csak egy hajszálon múlott, hogy az üdülőépületek, az ifjúsági tábor és a fácántelep nem vált a tűz martalékává.
Az 1975-ben létesített Ifjúsági táborban egyszerre 120 fő üdülhet teljesen összkomfortos körülmények között. Az elmúlt évtizedek alatt az ország különböző részéből és külföldről jött sok ezer fiatal ismerhette meg e gyönyörű környezetet és őrizte meg jó emlékezetében Monostor nevét.
Napjainkban a vegyes beépítésű településrészen egyre több családi ház épül. Szívesen költöznek ide, mivel a csend, és a Duna közelsége mellé kiépült villany-, vezetékes víz-, gáz-, telefon-hálózata, és dinamikusan fejlődő Ipari Park tartozik.

Településünk lakóinak becsült száma (hiszen pontos statisztikai adatok nincsenek) 1500 fő, mely a lehetőségeket figyelembe véve folyamatosan növekszik.

Felhasznált irodalom:
Herczeg – Számadó – Turi: Komárom és településrészeinek egyesülése. Szőny és Koppánmonostor története a kezdetektől 1977-ig. (Komárom, 2007)